Mike-val több mint két év nagyon intenzív hullámzást éltünk meg együtt. Kölcsönösen nehezen értettük egymást, így rengeteg helyzetben nehezen is jutottunk dűlőre. Ő nem értette, hogy miért baj, ha lovakat kerget, én nem értettem miért lenne jó ez neki. Aztán elkezdtem a kutató munkát, rengeteg kísérletezéssel és munkával eltöltött óra meghozta a gyümölcsét. Mára bármelyik nagy tömegben, rendezvényen, hangos koncert mellett, több kutya vagy gyerek között képes a maximumot nyújtani és ehhez nem kell megküzdenünk egymással.

Kezdjük is az elején, miért adódnak pont ezzel a fajtával a gondok, és miért kezelik nehezen a kiképzők is?

Tenyésztésük elsődleges célja a fizikai munka, nem más, mint egy másik igen erős és nála sokallta nagyobb állattal szemben. Láttunk már viadaloztatott kutyát, aki képes utolsó vérig menni, nekik is van egy habitusuk, de képzeljük csak el, mekkora erő tombolhat egy olyan kutyában, aki képes szó nélkül neki menni egy több száz kilós állatnak, még akkor is, ha az már többször felöklelte és odébb repítette. Bár ez a tenyésztési vonal igen régi, az ösztönerősebb egyedek gond nélkül kapcsolnak be egy ló, vagy marha láttán, kezdenek hangos heccelő testmozgású ugatásba. Ehhez toppon kell lenni fizikailag és észben is. Amikor ezeket a viadalokat betiltották, és divatkutya vált belőlük a belső erő még mindig tombolt, de munkaképessége homályba veszett. El tudjuk képzelni, mi történik egy élsportolóval, ha hirtelen 4 fal közé szorítják? A feszültség egyre nő, a belső bomba ketyegni kezd, majd végül robban. Ha egy ilyen kutyát megpróbálunk agresszióval nevelni, nagyon szűk korlátok közé szorítani kihozzuk belőle az igazi állatot. Ehelyett használnunk kell a mi és az Ő eszüket is. A francia bulldognál külön színesíti a történetet, hogy külső formálása közben terrier vért is kevertek habitusához hasonlóan a bostonokhoz, ami igen csak felerősíti a kirohanásait.

A legtöbb bulldogtartó arról is panaszkodik, hogy kutyája antiszoc, és ezért mások is megszólják. Ennek legfőbb oka, hogy maga a játékuk is durvább, amit más kutya nem tolerál, vagy épp valós küzdelemnek veszi. A bulldognak tényleg minden egyes játék egy kisebb harc, de nem szánt szándékkal szeretne Ő a másikban kárt tenni, csupán ami más kutyának fáj, neki még meg se kottyan. Így a bulldogot fizikai erővel képtelenség nevelni. Egy ilyen helyzetben addig fog velünk harcolni, amíg fizikai határai engedik.

Mit kell tehát tennünk azért, hogy bulldogunk együttműködő legyen, és kiegyensúlyozott? Az egyik legfontosabb, hogy „ősi” ösztöneit ki tudja élni, vadászó, harcoló énjét valami teljesítmény orientált feladatban kamatoztathassa. Mint egy boksz zsák a feszültségre, kifulladásig püfölve mi is jobban érezzük majd magunkat. A másik, hogy túljárjunk az eszén, ne fegyelmezni akarjuk, hanem megtanítani, ok okozat felépítéssel és rengeteg motivációval, sokkal könnyebben megérti, mit szeretnénk Tőle és sokkal szívesebben teljesíti is azt!

Például Mikenál is állandó probléma, hogy a közeledő kutyákat (feltéve ha nem tüzelő szukáról van szó) nem szereti, rögtön kicsattog, nem is hagyja magát megszagolni, ha mégis akkor egy váratlan pillanatban csattog ki. Ez önmagában még nem agresszió, ha nincs pórázon vagy, ha nem nyomulósan közelítenek hozzá, Ő mehet oda más kutyához, nem csinálja. Ameddig tiltottam erősödött a folyamat, lehet hogy 2 alkalomnál nem csinált semmit, de a harmadikra olyan feszkó gyűlt benne össze, hogy még durvábban ment neki a másiknak. Először pozitív visszacsatolással kötöttem össze a másik kutya látványát, ez még mindig nem használt közvetlen közelben, így úgy döntöttem megpróbálom a semlegesítést erősíteni benne. Ez annyit jelentett, hogy ha rám figyelt nem más kutyára, akkor azt jutalmaztam, ha már két lépésre volt egy másik kutya, de nem rá nézett, és kicsit visszavett az ideges tekingetésből azt is jutalmaztam, míg végül odáig tudtunk jutni, hogy mellé ülhet egy másik kutya, amíg nem piszkálja, Ő sem reagál rá és ez nekem elég is volt. Nem szeretném számára kényelmetlen szituációkba beszorítani, csupán az a fontos, hogy a BKV-n, állatorvosnál nyugodtan tudjon ülni, saját magát se idegesítse folyamatosan, és rám koncentráljon, ezáltal megbízik bennem annyira, hogy tudom, mi és mennyire lesz jó neki.

A Bulldog Akadémián ilyen és ehhez hasonló gyakorlatokat tanulunk meg, melyet a későbbiekben bármilyen hétköznapi helyzetben a megfelelően tudsz majd alkalmazni.